Néha annyira boldogtalannak érzem magam.. pedig az ünnepek szuperul teltek, persze nem a fogyókúra szempontjából..
Mindenem megvan,( persze mint minden jó magyar állampolgárnak hitelem is) s mégis úgy érzem, hogy nem azt az életet élem, amit kellene, ami az enyém. Már rég éreztem magam igazán valóban Önmagamnak.
Talán utoljára akkor, amikor a haverommal órákat skypoltunk-beszélgettünk. Ő egy fiú jóbarátom, már 8 éve. Ettől eltekintve úgy érzem magam mint valami éjjel nappal takarító-főző cseléd,vmi zombi, élőhalott . A lelkem, az igaz valóm, pedig bezárva és elnyomva csücsül valami kis szegletben és csak néha-néha engedik ki egy kis sétára.. A lelkem kétségbeesetten kiállt hogy Nem jól van ez így !!!!!!!!!!!! Nem ott vagy ahol lenned kellene ! De már késő, a boldogság távoli álom, a saját gyávaságom sodorta messze.. Boldogtalan vagyok. Pedig ezen változtatni kell.............. mert belehalok.